Az érett személyiség jellemzői

Sokféle követelmény fogalmazódott meg a szakirodalomban az érett személyiség jellemzőinek meghatározására, amelyek az alábbiak szerint rendszerezhetők.

1. Problémára hangolt legyen, azaz ne másoktól várjon segítséget és ne meneküljön a problémahelyzetből, hanem keresse azt és lelje kedvét a problémamegoldó aktivitásban. Problémamegoldó tevékenységében annak humán módja legyen a jellemző (a belátás és a gondolkodás, szemben a vak próbálkozással).
2. Szilárd szokásokkal rendelkezzék, amelyek fizikai és szociális helyzetekben eredményes alkalmazkodást biztosítanak számára. Ezt a perspektívát ígéri a tanuláselméleti koncepció.
3. Képes legyen ösztönimpulzusainak örömteljes, szorongásmentes kielégítésére, azaz találja meg a harmóniát vágyai és a felettes én kontrollja (a közösség érdekei és elvárásai) között. Ezt a célt implikálja a pszichoanalízis.
4. A motívumok és viselkedésminták változatos és differenciált készlete.
5. A sokféle motívum és viselkedésminta összhangja és összeszervezettsége a személyiségen belül.
6. Sokoldalú érdeklődés és tevékenység (tág kiterjedésű mező). Az egy-oldalú „beszűkült” ember mint személyiségminta nem ideális, még akkor sem, ha magas sport- vagy munkateljesítményre, például tudományos tevékenységre vagy művészetre szűkült be. Az igazán jelentős alkotók mindig sokoldalúak.
7. Kitágult idődimenzió, azaz a jelen tevékenységnek összefüggésbe állítása a múlttal és jövővel, tervezés. Maslow odáig megy, hogy hang-súlyozza: az önmegvalósító személyiség saját magát és tevékenységét a valóság végső lényegével igyekszik összefüggésbe hozni, abban el-helyezni és ahhoz vonatkoztatva megérteni, érzékletesen „óceáni” attitűdnek nevezi ezt a belső magatartást.
8. Interdependencia, azaz a személyiség alrendszereinek egymástól független működése. Az érett személyiség képes arra, hogy például hivatali kudarcának ne vallja kárát a családjával való együttlét jó hangulata.
9. Realitásérzék, helyes valóságérzés, jó kapcsolat a valósággal. Ez nyilvánul meg a helyzetek és a személyek helyes megítélésében. Az érett személyiségre jellemző, hogy indulataink vagy társadalmi sztereotípiáinak projekciója alapján ítéli meg a másik embert. A realitáshoz való „jó viszony” abban is megnyilvánul, hogy nem fél az ismeretlentől, nem keresi görcsösen a biztonságot, hiszen a biztonság benne van.
10. Belső kontroll attitűd: jól működő, nem infantilis (nem félelemkondicionált), hanem az énképhez igazodó lelkiismeret.
11. Reális önértékelés (önismeret), önmagunk elfogadása, identitás.
12. Intimitásra törekvés, azaz mély, de megválasztott szociális kapcsolatok, melyekben saját énünk „feloldódik”.
13. Önmagunk megítélése a produktivitásban.
14. Életigenlés, jó viszony a természettel és az emberekkel.
15. Jól szabályozza motívumait (önkontroll).
16. A közösség normáit interiorizálta.
17. Magas a frusztráció-toleranciája. Viselkedését nem jellemzi az agresszivitás.
18. A spontaneitás (a konvekcióktól való függetlenséget).
19. A belső szabadságot (a küzdelmet az ellen, hogy a család vagy a barátok elkötelezzenek attitűdök felvételére).
20. Kultúrától és a környezettől való függetlenséget („…hogy meg ne hajoljak ezt-azt kívánó kordivat előtt”., amint Weöres Sándor írja).
21. Az élmények mindig friss értékelését.
22. A szociális érzületet.
23. A demokratikus jellemstruktúrát.
24. Az etikai biztonságot.
25. A humorzérzéknek azt a fajtáját, melyet nem annyira mások megtréfálása jellemez, hanem inkább a helyzetekből adódik, inkább mosolyra késztet mint hahotára, és többnyire ismételhetetlen.

E felsorolás után – amely bizonyára még nem teljes – felmerülhet a kérdés, hogy vajon találunk-e olyan embert, aki mindezeknek a kritériumoknak megfelel.

Biztos, hogy nem illenek ezek az ismertetőjegyek a neurotikusokra, a pszichopatákra és a bűnözőkre. De alighanem fennakad e szűrőn az „átlagemberek” jelentős része is. Hiszen, ha az emberek többsége képes volna a jól megválasztott, bensőséges, a személyiséghatárokat „feloldó” társkapcsolatra, több boldog házasság lenne és kevesebb válás. Ha a belső kontroll attitűd általánosan jellemző volna, nem lenne szükség a rendőrség-re. Ha a filogenetikusan túlhaladott agresszivitáson valóban túl lennénk és megfelelően fejlett volna a frusztráció-toleranciának, kevesebb vér folyna. Ezzel csak néhány kiragadott példát soroltunk fel. Joggal megállapíthatjuk, hogy az emberek jelentős része nem jut el az allporti-maslowi értelemben vett „érett” vagy „önmegvalósító” személyiség szintjére. Vagy ugyanez a gondolat más, az optimizmust is megengedő megfogalmazásban az emberek jelentős részében több lehetőség rejlik, mint amennyi megvalósul belőle.